A krakkói konferencia egyik nagy érdeklődéssel kísért előadását Simon Baron-Cohenprofesszor, a Cambridge-i Egyetem Autizmus Kutatócsoportjának vezetője tartotta az autisztikus személyiségjegyek és a magzati tesztoszteron (férfi nemi hormon) feltételezett összefüggéséről. Az autizmus kialakulását magyarázó egyik legújabb elmélet szerint az autizmus a többnyire férfiakra jellemző rendszerező gondolkodásmód szélsőséges megnyilvánulásának tekinthető. Létrejöttében az embriót körülvevő magzatvíz kórosan magas tesztoszteronszintjének jelentőségét feltételezik. Az oksági összefüggés egyértelműen nem bizonyított, ezért további vizsgálatokat terveznek.
Elemi különbség
Az utóbbi évtizedekben pszichológiai tesztek és agyi képalkotó eljárások (CT, MRI, PET) segítségével jellegzetes különbségekre derült fény a férfiak és a nők kognitív (gondolkodásbeli) folyamatai között (ezekről az eltérésekről a szerző 2006-ban magyarul is megjelent Elemi különbség című könyvében lehet részletesen olvasni). Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az egyik nem képviselői „okosabbak” lennének a másiknál, az evolúció során azonban – az eltérő nemi szerepeknek megfelelően – más-más képességek váltak meghatározóvá a férfiakban és a nőkben. A férfiak általában jobban teljesítenek az olyan pszichológiai tesztekben, ami egy rendszer összefüggéseinek megértésére irányul (nem meglepő, hogy közöttük több a mérnök, a matematikus). A kutatók a férfiakra jellemző gondolkodásmódot ebben az összefüggésben „szisztematizálónak”, azaz rendszerezőnek nevezték el. A nők ezzel szemben általában jobban értelmezik a társas interakciókat és biztosabban ismerik fel a különböző érzelmi állapotokat fejlettebb empátiás készségükből adódóan. Baron-Cohen teóriája szerint alapvetően három típus különíthető el az emberi agy működési sajátságai alapján:
– a nőies (E típusú),
– a férfias (S típusú )
– és a kiegyensúlyozott, mindkét nem jellegzetességeit magán viselő agy (B típusú).
A nőies agyműködésre általában az érzelmi intelligencia túlsúlya jellemző a rendszerező intelligenciával szemben, a férfiaknál fordítva, és vannak, akik mindkét területen jó eredményeket mutatnak. Baron-Cohen elméletének egyik fő állítása, hogy a nemi hovatartozás önmagában nem határozza meg az individuum agytípusát.
Autizmus esetén (ami férfiaknál kb. négyszer gyakrabban fordul elő, mint nőknél) a szisztematikus gondolkozás extrém túlsúlya figyelhető meg az empatikus készségekkel szemben. Baron-Cohen úgy véli, hogy az autizmus ebben a megközelítésben a férfilogika legvégletesebb megnyilvánulása, azaz a „férfiagy karikatúrája”.
Nincs bizonyított kapcsolat
Baron-Cohen kutatócsoportja a várandósság során 235 édesanyánál magzatvízcsapolást követően vizsgálta a magzat által termelt tesztoszteronszintjét. A hím és nőnemű magzatok egyaránt termelnek ilyen hormont, de a hímneműek lényegesen többet. A kisbabák születése után nyomon követték fejlődésüket, figyelve, hogy a magzatkori magasabb tesztoszteronszint előre jelez-e valamit a gyermek későbbi viselkedésével kapcsolatban. Korábbi tanulmányaikban már rámutattak arra, hogy magasabb magzati tesztoszteronszint esetén tizenkét hónapos korban kevesebb az édesanyjukkal kialakított szemkontaktus, a második életévben pedig sokkal lassabban fejlődik a nyelvi készség, mint azoknál a társaiknál, akiket magzati korukban kevesebb tesztoszteron ért.
A kutatócsoport legújabb vizsgálata során nyolcéves korig követte nyomon több mint kétszáz gyermek fejlődését. Az édesanyák által kitöltött kérdőívek adatainak elemzése után úgy vélik, hogy azok a gyerekek, akiknél magas magzati tesztoszteronszintet mértek, több, autizmusra jellemzőnek tartott, viselkedési jeggyel rendelkeznek nyolcévesen, mint azok a gyerekek, akiket magzati korukban kevesebb tesztoszteron ért: pl. inkább egyedül szeretnek játszani, könnyebben jegyeznek meg rendszámokat vagy telefonszámokat, és ügyesebben találnak meg elrejtett figurákat egy képen. A kutatók úgy vélik, hogy bizonyos mértékű emelkedett tesztoszteronszint összefügg pl. a gyermekek ismétlési hajlamával, a részletek megfigyelésében mutatkozó tehetségükkel.
Ugyanakkor Baron-Cohen professzor hangsúlyozza, hogy a magas tesztoszteronszint és az autisztikus jegyek együttes jelenléte nem bizonyítja az oksági kapcsolatot, és nem jelenti azt, hogy a megemelkedett magzati tesztoszteronszintet társítanák az autizmus klinikai diagnózisával. Reményei szerint lehetőségük lesz a feltételezett összefüggés további vizsgálatára, ill. tesztelésére a Dániában mélyfagyasztott, 90 ezer magzatvízminta elemzésével, amit a pszichiátriai nyilvántartási adatokkal kívánnak összevetni. Az eredmények egyelőre csupán azt jelzik, hogy az átlagosnál magasabb magzati tesztoszteronszint olyan viselkedésformákra hajlamosít, amelyek extrém formában az autizmust jellemzik, és megerősítik az autizmus genetikai eredetére vonatkozó elképzelést.
A tesztoszteron-hipotézisről közreadott kutatási eredmények egyes feltételezések szerint megnyithatják az utat az autizmus méhen belüli szűrése ill. gyógyítása előtt. A méhen belüli diagnózis, ill. terápia ígérete azonban egyelőre tudományosan megalapozatlan, és mint minden optimista ígérettel kecsegtető elmélet arra is alkalmas, hogy irreális elvárásokat támasszon, fájdalmat, csalódást eredményezzen a családtagok körében, és növelje kiszolgáltatottságukat a „reménytelenség piacán”.
Dr. Zsoldos Enikő
szülő, pszichiáter, Kaposvár
Szív és Kéz Alapítvány